Normális vesefunkciónál a magnézium tartós terápiaként vagy kúraszerűen is szedhető. A túl sok bevitt magnézium a veséken keresztül ismét kiválasztásra kerül. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a magnéziumhiány terápiájaként 300 mg (pl. Magnesium-Diasporal 300 granulátummal) napi bevitelt ajánl. A hiány mértékétől függően nagyobb dózis bevétele is lehetséges.
A lábikragörcs és az izommerevség oka majdnem minden esetben az akut magnéziumhiány. Ennek a hiánynak a kiegyenlítését támasztjuk követelményként egy célszerű vádligörcs-terápiával szemben. Ennél pedig a hatékony hatóanyag és a megfelelő adagolás dönt a terápia gyors sikeréről.
A lábikragörcs terápiájával kapcsolatban egyéb hatóanyagokról is olvashatunk, de ezek csak a tünetek kezelésére szolgálnak és nem szüntetik meg a görcs okát. Szedésük gyakran jelentős mellékhatásokkal (pl. allergiás reakciók, légszomj, vérkép-elváltozások, májfunkció-zavarok) is jár, ezért ezek a hatóanyagok csak rövid ideig (kb. 14 napig) szedhetők. Ezután azonban a lábikragörcs többnyire ismét jelentkezik. A kininszulfátot pl. az amerikai gyógyszer-hatóság (FDA) már egy ideje nem ajánlja a lábikragörcs kezeléséhez.
Csak a magnézium-terápia - ideálisan szervezetbarát magnézium citráttal - az, ami a baj gyökerét ragadja meg és mellékhatások nélkül, hosszú távon alkalmazható. A magnézium szedésével a lábikragörcs tulajdonképpeni okát, azaz a magnéziumhiányt kezelik, és nem csupán annak tüneteit küzdik le rövidtávon.